A Nem Számlázott Víz (NSZV) mítosza és valósága – érthetően, a vízművek szakembereinek munkáját a helyén kezelve.
Gyakran hallani, hogy a vízművek csőhálózatába, elosztó hálózatába táplált víznek több mint a negyede „eltűnik”, mielőtt eljutna a fogyasztókhoz. Magyarországon ez azt jelenti, hogy 650 millió köbméter vízből 160–170 millió köbméter tűnik el.
Ez a szám – Európában valóban jellemzően a hálózatba táplált vízmennyiség negyede körül alakul – önmagában igaz, de a mögötte álló kép sokszor félreérthető: a víz nem szó szerint tűnik el, és nem is feltétlenül vész kárba haszontalanul. Alapvetően az a tény, hogy nem kerül kiszámlázásra.
Egyszerűbben fogalmazva: a hálózatba táplált víz egy része tényleg elfolyik, míg egy ezzel összemérhető része hasznosul – de a vízmű cégek nem kapnak érte pénzt.
Fontos a helyén kezelni a fogalmakat annak érdekében, hogy a vízművek szakembereinek munkáját, szolgáltatását megértse mindenki.
A szakma Nem Számlázott Víznek (NSZV) nevezi azt a vízmennyiséget, amely a hálózatba táplálásra kerül, de nem generál számlázási bevételt. Ez alapvetően két fő, egymástól nagyon eltérő részből áll össze – és ebből csak az egyik a fizikai veszteség, azaz a ténylegesen elfolyt, elszivárgott mennyiség.
A ténylegesen elfolyt, elszivárgott víz: csőtörések, szivárgások, tömítetlenségek. A szakma szabályai szerint a veszteség nagyobb része.
Felhasznált, de nem számlázott mennyiség, valamint a mérési pontatlanságokból és adminisztrációs hibákból adódó veszteség.
Mind a fizikai, mind a kereskedelmi veszteségnek több összetevője van; a két legfontosabb jellemző a jogosult, illetve nem jogosult használat.
Jogosult felhasználás például a tűzoltáshoz felhasznált víz, a vezetékek átöblítése karbantartás során, vagy egyes közcélú felhasználások. Ez a víz ténylegesen hasznosul, csak nem minden esetben, nem a teljes mennyiséghez van hozzárendelve számla – tehát semmiképp sem „eltűnt” víz. A jogosulatlan fogyasztás is eljut a fogyasztóhoz, de ebben az esetben a fogyasztó igyekszik elkerülni a számlázást.
A mérési pontatlanság sem egyszerűen csak arról szól, hogy a mérőeszközök elavultak vagy nem megfelelőek, hanem arról az egyszerű tényről, hogy minden mérés tartalmaz mérési hibát. Ennek a hibának a csökkentése miatt kell Magyarországon a vízmennyiségmérőket 8 évente kicserélni – sőt, a nagyobb fogyasztók esetében ez megtörténik akár évente is. A legújabb, legmodernebb mérőknek is van hibahatáruk, hiszen nem mindegy, mekkora mennyiséget kell megmérni és milyen körülmények között.
Végül, de nem utolsó sorban a kereskedelmi veszteségek között találhatók az adminisztrációs veszteségek is: például amikor nem lehet leolvasni egy-egy mérőt, vagy valamilyen okból a fogyasztó nem kap számlát, vagy egyszerűen adminisztratív hiba miatt nem megfelelő a számlázás.
A pontos válasz: nem. A hálózatba táplált víz döntő többsége eljut valahová – vagy a fogyasztóhoz (csak nem kerül pontosan elszámolásra), vagy hasznos, engedélyezett célra (tűzoltás, öblítés). Ténylegesen elszivárgott, a talajba veszett vízről csak a fizikai veszteség esetében beszélhetünk, ami az NSZV-nek jellemzően a nagyobb, de nem kizárólagos része.
Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert teljesen más beavatkozást igényel a szivárgó cső megjavítása, mint egy elavult vízóra cseréje vagy egy adminisztrációs hiba javítása – miközben mindkettő ugyanabba a statisztikai kategóriába, az NSZV-be tartozik.
Világszerte a hálózatba táplált víz átlagosan mintegy 30%-a, Európában pedig átlagosan körülbelül 25%-a válik Nem Számlázott Vízzé. Az érték országonként – sőt az országokon belül is – rendkívül nagy szórást mutat: van, ahol ez az arány 5% körüli, máshol viszont meghaladhatja a 60%-ot is.
A nagy eltérések oka jellemzően az infrastruktúra kora és állapota, a hálózat üzemeltetésének színvonala, a mérők leolvasottsága, a mérés pontossága, valamint az, hogy egy adott ország mennyire fektet be tudatosan a veszteségcsökkentésbe.
A pontos beavatkozáshoz elengedhetetlen a folyamatos, valós idejű mérés, így a belső hálózatunkban felmerülő hibákat a lehető legrövidebb időn belül megtalálhatjuk és elháríthatjuk.
A vízmennyiségmérőre felszerelt adatgyűjtő eszköz lehetővé teszi a folyamatos kontrollt: nem csak a meghibásodásokat lehet időben észlelni, hanem a fogyasztási szokások és az elfogyasztott víz mennyisége is követhetővé válik, láthatóvá válnak a megtakarítási lehetőségek. Ipari fogyasztók esetén jól kirajzolódnak az egyidejű nagy vízvételezések, amelyek nem csak a belső hálózatot terhelik meg, hanem a teljes elosztórendszert is.
A WaterScope IoT-alapú megoldásai wifi és vezetékes hálózat nélkül teszik lehetővé, hogy követhető legyen a fogyasztás, és pontosan látható legyen, mi történik a hálózatban.
Az okos fogyasztásmérési kiegészítők a meglévő vízórákra szerelve folyamatosan figyelik a tényleges fogyasztást, és automatikus riasztást küldenek szokatlan fogyasztás vagy állandó szivárgás esetén. Az okos eszközökkel a „víz eltűnik” és a „számla magas” általános érzés helyett pontosan tudható, mennyi víz szivárog el ténylegesen, és mennyi az, amit a fogyasztó valóban felhasznál.
Ezek az adatok segítik a vízmű munkáját is, mert láthatóvá válik, hogy a víz „csak” nincs pontosan elszámolva, vagy ténylegesen felhasználásra került – azzal a plusz információval, hogy kiderül, mikor és mennyi került felhasználásra. Ez alapján hozhatnak megalapozott fejlesztési döntést.
| Tényleg elveszik a víz negyede? | Nem szó szerint. A Nem Számlázott Víz nagy része eljut valahová, csak nincs pontosan elszámolva; csak egy része tényleg elszivárgott víz. |
|---|---|
| Miért nem lehet nulla az NSZV? | Egy bizonyos szint – az ún. gazdaságilag indokolt veszteségszint – alatt a további csökkentés költsége meghaladja a megtakarítás értékét. |
| Hogyan tudják a vízmű cégek, hogy mi a fizikai és a kereskedelmi veszteség aránya? | Ehhez rendszeres vízmérleg-elemzés és folyamatos hálózati monitoring szükséges. |
A „víz negyede eltűnik” állítás számszerűen nem áll messze a valóságtól, de félrevezető, ha szó szerint értjük. A Nem Számlázott Víz jelentős része ténylegesen felhasznált, vagy csak elszámolási hiba miatt nem számlázott víz, és csak egy – bár fontos – hányada valódi, elszivárgott veszteség.
A pontos arány ismerete, folyamatos méréssel alátámasztva, az alapja minden hatékony és költséghatékony vízveszteség-csökkentési programnak.
IoT-alapú adatgyűjtő eszközeink wifi és vezetékes hálózat nélkül, a meglévő mérőkre szerelve mutatják meg, mi történik a hálózatában. 2016 óta fejlesztünk és gyártunk Magyarországon.
Írjon nekünk, és kollégáink segítenek meghatározni, hogy az Ön hálózatában mekkora a fizikai és mekkora a kereskedelmi veszteség – és mivel csökkenthető.